Hogyan pályázzunk Japánba?

Nem állítom, hogy életem leges-leghőbb vágya volt, hogy Japánban tanuljak. Pontosítok, nem olyan leghőbb, bakancslistás vágy, ami nélkül nem tudok élni és ha nem sikerül, kardomba (jobban mondva katanámba) dőlök. Az persze nagyon régi szándékom volt, hogy egyszer ellátogassak Japánba és alaposan bejárjam. Annyi részét imádom a japán kultúrának, hogy őszintén vágytam arra, hogy saját szemmel is láthassam, amit eddig csak olvastam vagy a japán nyelvsuliban meséltek. Minderre ugyanakkor persze nem elég egy-két hét, amit reálisan, korlátozott büdzséből és szabadság napokból ki lehetne hozni. Persze, tudom, hogy manapság már nagyon sokféle szervezett, akár tematikus utat hirdetnek utazási irodák, de ahhoz semmi kedvem, hogy erőltetett menetben végigzavarjanak a városokon. Olyan lehetőséget kerestem, ahol tényleg a saját tempómban fedezhetem fel az országot.

Mivel mindig is szerettem tanulni, az állandó szakmai továbbfejlődés pedig jogász lévén egyenesen alapkövetelmény, adta magát, hogy olyan típusú ösztöndíjak után kutassak, amelyek egyrészt kapcsolódnak az érdeklődési körömhöz, nem jelentenek túl hosszú elköteleződést, hogy ne essek ki a munkámból, illetve számomra (érsd: olyan számára is, aki épphogy csak beszél japánul) is elérhetőek.

Először japán egyetemek jogi karainak honlapján kezdtem nézelődni, de hamar beláttam, hogy alapvetően csak posztgraduális szintű teljes képzésre van lehetőség. Ez persze alsó hangon 3 évet jelent, annyira viszont semmi esetre sem akartam kiköltözni. Emellett mivel nem dédelgetek oktatói álmokat, egy PhD számomra nem jelentene akkora hozzáadott értéket, ami arányban áll a rászánt idővel.

Az egyetemek honlapjai után jutottam el végül a Magyarországi Japán Nagykövetség honlapjára, ahol szépen rendszerezve látható az összes állami ösztöndíj típus (5), azok minden kritériumával. Sajnos a legtöbb kizárólag japán szakos hallgatók számára áll nyitva, ugyanakkor van egy kakukktojás is, ami fiatal köztisztviselőknek szól, a célja pedig "a Japán iránti megértés elmélyítése, a világ országai közötti baráti kapcsolat kialakítása, valamint a politikai tervezőképesség fejlesztése." És hogy minden tökéletesen klappoljon: a program angolul folyik a tokiói GRIPS egyetemen, egy éves és a végén még egy mester diplomát is ad 'Public Policy' szakirányon.

Amikor először láttam a kiírást összesen egy kritériumot nem tudtam teljesíteni, mégpedig a 'minimum 3, de lehetőleg 5 év közigazgatásban szerzett munkatapasztalatot'. Így kénytelen voltam egy kicsit elhalasztani terveimet és kivárni azt a plusz egy évet, amíg összegyűl a 3 év. Mint utóbb kiderült, nem is jártam rosszul, hiszen a pályázati anyag összeállítása (legalábbis számomra) alsó hangon 5 hónapot vett igénybe.

A millió adatlap, jelentkezési lap, több kis- és nagyesszé, motivációs levél, ajánlólevél és persze minden dokumentum, oklevél hitelesített másolatának beszerzése még nem is volt annyira problémás, habár el lehet felejteni a közjegyzői vagy a nagyköveti felülhitelesítést (az ún. apostille tanusítványt). Nem állítom, hogy nem okozott pár idegösszeomlás közeli percet, amikor megtudtam, hogy a német diplomámat kizárólag úgy fogadják el, ha a német egyetem lefénymásolja és újra aláírja. Mindez persze határidőben. Nyáron. A német adminisztrátor szabadsága alatt...

Nem tudom hány hajszálat vesztettem, amikor kiderült, hogy végül az utolsó pillanatban beérkezett német dokumentum (ami persze legyen borítékba zárva és lepecsételve - tehát számomra hozzáférhetetlen) nem egy hitelesített másolat, hanem a jófej és túlbuzgó egyetem kiállított egy újat (persze mostani dátummal). A japán egyetem erre nagyvonalúan adott 2 hetet, hogy akkor szerezzem be a megfelelő dokumentumot. (Télen. Oktatási szünetben. A poén kedvéért azóta kicserélődött új adminisztrátortól.)

A jelentkezés során többször is az volt az érzésem, hogy itt igazából a pályázat beadása az igazi szűrő, mert aki ezt bírja idegekkel és nem adja fel valahol a megkövetelt tüdőröntgen és az összes oltásigazolás lefordítása, valamint az egyetemei tanulmányi osztályaival való hadakozás között, az tényleg megérdemli a kiutazást. De legalábbis szamuráj-állhatatosságáról már mindenképp tanúbizonyságot tett.