Valentin Nap(ok) Japánban
Azt már a szentélyekkel kapcsolatban korábban megállapítottam, hogy a japánoknak óriási érzékük van a kereskedéshez. Egy újabb gyönyörű példa, ami megerősített ebben a véleményemben a nemrég ünnepelt Valentin nap, azaz Barentain Dé (バレンタインデー) volt. Ez a nap, hasonlóan Magyarországhoz, nem őshonos ünnep, azt a szemfüles áruházak és csokoládé-lobbi terjesztette el néhány évtizede az amerikai mintát némiképp átvariálva a helyi igényeknek megfelelően. Ennek köszönhetően van is pár szembeszökő különbség:
Legelőször is kezdjük azzal, hogy Valentin napon kizárólag a nők adnak ajándékot férfiaknak, így női részről nem övezi kimondottan nagy várakozás február 14-ét. Másodszor, - és szerintem ezt igazi sikernek könyvelheti el a csokoládé szakma - nem kizárólag férjüknek, kedvesüknek vagy kiszemeltüknek kedveskednek ilyenkor édességgel a hölgyek, hanem minden létező férfi ismerősüknek, főnöküknek, munkatársuknak és családtagjuknak. Persze nem lenne biznisz a biznisz, ha ilyenkor egyszerűen meg lehetne venni egy raklapnyi hagyományos csokit és szétosztani mindenkinek. A csokoládé értékének pontosan mutatnia kell az érzelmek minőségét is. Így megkülönböztetünk 1) Giri choko-t (義理チョコ), vagyis kötelesség csokit (ez aztán igazán őszinte megjelölés; öröm lehet így átvenni egy ajándékot: Tessék, ezt idén is kötelességből adom!), amit a munkatársak, barátok kapnak és általában olcsóbb, egyszerűbb bonbont jelent; valamint a 2) Honmei choko-t (本命チョコ), amit a nő szerelmének ad, így ez vagy egy nagyon elegáns (és drága) bolti csoki, vagy saját kezűleg készített ún. tezuruki choko (手作りチョコ). Ezzel nemcsak partnerünket lephetjük meg, hanem mit sem sejtő szerelmünk előtt is színt vallhatunk.
Mindezen felül - hogy még véletlenül se maradjon ki senki ebből a nagyszerű ünnepből - az utóbbi időben a nők a barátnőiket is megajándékozzák baráti, azaz Tomo choko-val (友チョコ).
És hogy mit kapnak a nők?
Pontosan egy hónap múlva, március 14-én a férfiakra kerül a sor, hogy viszonozzák a gesztust. Ezt a napot hívják Fehér Napnak, mivel eredetileg fehér színű édességgel (például vattacukor, pillecukor, fehércsoki, világosabb sütemények) kellett megköszönni a Valentin napi figyelmességet. Természetesen a férfiaknak is illik minden kolléganőt, hölgyismerőst meglepni, de a legfontosabb, hogy akitől Honmei choko-t kaptak, azt legalább dupla (de inkább nagyobb) értékben kell meghálálni.
Kíváncsi voltam, hogy miért éppen a nők kezdik az ajándékozást, volt-e ebben valami különösebb megfontolás, esetleg a japán emancipáció különös megnyilvánulása, hogy szerelmet vallani igenis a nőknek is szabad, de ennél egy jóval egyszerűbb magyarázatot találtam egy honlapon: Amikor 50 évvel ezelőtt egy nagyáruház a nyugati minta népszerűsítésére kampányt hirdetett, szerencsétlen fordítási hiba történt. Nehéz érzékeltetni, hogy a japán nyelvtanban extrém bonyolult kifejezni az adok-kapok és kitől-kinek kérdését. Magyarul talán így lehetne legjobban szemléltetni miért okozhatott problémát a végleges reklámszöveg: "Csokoládé ajándékozása Valentin Napon a nők számára a szerelem kifejezésének egy módja." Hát nem a legfrappánsabb szlogen, be kell vallani. Mindenesetre a félrefordítás miatt kialakult hagyomány azóta is tartja magát a csoki gyártók és árusítók legnagyobb örömére.