Setsubun – avagy a japán busójárás

Idén február 3-ára esett a Setsubun no Hi (節分の日) ünnepe, vagyis a tél utolsó napja.  (Mivel Japán jóval délebbre helyezkedik el Magyarországhoz képest, az enyhe tél után a tavasz is jóval korábban köszönt be.) Maga a szó évszakváltást jelent, ennek megfelelően az évben több is van, de mivel Japánban az év első évszakának a tavaszt tartják, így a télről tavaszra való áttérés különös jelentőséggel bír és az Újévhez hasonlatos rítusokkal ünneplik.

Az egyik legfontosabb hagyomány az úgynevezett Mamemaki azaz babdobálás. Ez családi körben úgy zajlik, hogy a család azon tagja, aki a megfelelő zodiákus jegyben született (tehát idén a patkány év szülöttei), ennek hiányában pedig a legidősebb férfi családtag démonnak (oni) - ezt szokták ogrénak is fordítani - öltözik. Amikor be akarna lépni a családi házba a gyerekek pirított szójababbal jól megdobálják, miközben az "Oni wa soto, fuku wa uchi!" (=Démon kifele, boldogság befele) frázist skandálják.

Miután sikeresen megtisztítottuk a lakást mindenféle hívatlan démontól, és helyet csináltunk Otafukunek, azaz a jókedv istennőjének, még meg is kell ennünk eggyel több szójababot, mint ahány évesek vagyunk, így biztosítjuk a következő évre is a jó egészséget és gazdagságot. (A gyakorlat megoszlik, hogy a babokat a démondobálás után a földről kell-e felenni, vagy a maradékból.) És hogy miért éppen szójabab? A japán mitológiában mind a rizs, mind a szójabab szent ételnek számít, ám nagyon pragmatikusan úgy találták, hogy a jóval nagyobb és keményebb szójabab hatékonyabb fegyver a démonűzésre, mert nagyobbat üt.

Ebből az alkalomból a legtöbb élelmiszerbolt biztosan árul pirított szójababot démonmaszkkal együtt. Az én esetemben szerencsére annyira figyelmes volt az egyetem tanulmányi osztálya, hogy minden diák a korának megfelelően kapott egy tasak babot még a múlt héten. (Egyébként valószínűleg nem értesültem volna erről az ünnepről.) Az íze kifejezetten kellemes volt, valahol a nem sózott földimogyoró és a popcorn közé tenném. (Az élvezeti értékéhez pedig mindenképp hozzátett, hogy nem a földről ettem fel.)

Egyébként a babdobálási hagyomány szintén egy szójátékon alapul (emlékezzünk az omikuji fenyőfára akasztására): a szójabab japánul mame (豆), amelynek hangalakja azonos a démon szemmel (魔目), a babot dobni kifejezés pedig a megsemmisíteni (mametsu - 魔滅) igével, csak más kanjival írják.

Egy fontos apróság: ha teljesen véletlenül nem lenne otthon pirított szójababunk, nehogy nyers szójababbal próbáljuk helyettesíteni az ünnepléshez. A nyers bab (me) japánul szintén azonosan hangzik a szem japán megfelelőjével. Így, ha valaki nyers babot dobálna a felbőszült ogréra, az nem hogy nem távozik, hanem még több szemet növeszt.

Ha nem családi körben szeretnénk ünnepelni a Setsubunt, a nagyobb templomok szintén megtartják a fesztivált. Ilyenkor gésák és papok dobálják a tömegnek az előrecsomagolt babokat.

Egy további hagyomány ezen a napon az ún. eho-maki vagy marukaburi zushi evés. Ilyenkor miután kívántunk egyet, egy hét-töltelékes szusitekercset kell egészben megenni, méghozzá teljesen csendben és az adott év szerencsét hozó égtája felé fordulva (ez 2020-ban a Kelet-Észak-Kelet). Mivel a tekercs a gazdagságot és jószerencsét hivatott szimbolizálni, felvágása egyenértékű lenne a szerencsénk elaprózásával. Ezért kivételesen ezt a szusit szabad harapni (ellentétben a hagyományos és sokkal kisebb makival).