Oshōgatsu - Újév

Az újévet Japánban 1873. óta ünneplik hivatalosan a Gergely-naptár szerint és az ország egyik legfontosabb nemzeti ünnepének tekintik. Január első három napját, (amelyből elseje nemzeti ünnep, míg másodika és harmadika úgynevezett 'bank holiday') az oshōgatsut a japánok családi körben töltik és felkeresik távol élő rokonaikat is.

Ebben az időszakban szinte minden először végzett cselekvés nagy jelentőséggel bír. E tevékenységek, szokások elnevezésében gyakran az "első", "hatsu" szó is megjelenik.

• Hatsumode: az első szentélylátogatás, melyre január 3-ig sort kell keríteni.
• Hatsuhinode: az első napfelkelte, az új esztendő és az új lehetőségek szimbóluma.
• Hatsuyume: újév éjjelén látott első álom, amelynek történései előre vetítik az új év eseményeit. Úgy tartják, hogy a Fuji heggyel, sólyommal vagy padlizsánnak álmodni kifejezetten jót jelent.
• Waraizome: az első nevetésünk az új évben szerencsés előjel, milyenségén múlik az az évi boldogságunk.
• Hatsuuri: az első leárazások január 2-ától. A Black Friday-hoz hasonlóan az érintett boltok előtt sokan már éjszaka letáboroznak, hogy reggel nyitáskor az elsők között csináljanak jó vásárt. Az egyik legkelendőbb áru ilyenkor a fukubukuro, ami az üzlet termékeit tartalmazó zsákbamacska. Habár a vevőnek fogalma sincs róla mit vesz, azt garantálják, hogy a vételárnál nagyobb összegben rejt meglepit a csomag.
• Shigoto hajime: az újévben végzett első munka

Az újév egyben a gyerekek egyik kedvenc ünnepe is, mert ilyenkor minden rokonuktól pénzt kapnak ajándékba. Ez az otoshidama (お年玉), melyet egy szép borítékban nyújtanak át (bukuro 袋). Az összeg általában életkortól függ és nem ritka ilyenkor a több mint ¥10000 (majdnem 30000 forint) értékű ajándék sem.

Újévi lakoma

Az újév folyamán a japánok rengeteg, külön erre az alkalomra készített ételt fogyasztanak, amit összefoglalóan osechi ryorinak neveznek. Újév napján hagyományosan nem szabadott semmilyen munkát végezni, még főzni sem. A háziasszonyoknak mindent az ünnepek előtt el kellett készíteni olyan mennyiségben, hogy elég legyen több napra, de ne romoljon meg. Mivel ezek az étkezési hagyományok a hűtőszekrény előtti időkből származnak, amikor az eltarthatóságot a szójaszósszal, cukorral és ecettel való főzés biztosította, a legtöbb fogás édes, savanyított vagy szárított ételből áll.

Az osechi egyes összetevőirégiónként eltérnek, de van pár általánosan népszerű fogás, mint például az ozōni, ami főtt húsból, zöldségekből, algából és mochiból álló leves. 

Emellett a legtöbb fogásnak szimbolikája is van (csak úgy, mint nálunk a szerencsésnek számító sertéshúsnak vagy lencsének).

• Kuri: a gesztenyebefőtt a gazdagság szimbóluma,
• Ikura: a haltojások a termékenységet jelképezik,
• Renkon: a lótuszgyökérből készült savanyúság pedig az új esztendőre való előretekintést szimbolizálja.

Egy másik újévi szokás rizssüteményt, azaz mochit (餅) fogyasztani. Az alaposan meggőzölt ragacsos rizst egy nagy faedénybe helyezik, és míg egy ember folyamatosan vízzel kenegeti, addig egy másik egy hatalmas fa kalapáccsal püföli az, mindezt felváltva és nagyon gyorsan. Ahogyan a rizst (餅米 mochigome) összezúzzák, egy ragacsos fehér masszává áll össze. Habár pontosan nem tudni milyen régi hagyományról van szó, archeológusok feltételezetten mochi készítéshez használható eszközöket találtak már a Kofun időszakból is (i.sz.250-538).

https://www.youtube.com/watch?v=tmSrULDVRPc  

De vigyázat! Sajnos, mivel ez egy rendkívül nehezen rágható, fojtó étel, minden újévkor többen (főleg idősek) vesztik életüket mochifogyasztás közben. Az újévi hírek általában a mochi-halálozási statisztikákat is közlik, illetve szilveszterkor a média külön figyelmezteti a nézőket a veszélyekre.

Január 7-én végül lekerülnek az újévi díszek, ezekből a kadomatsut és a shime-kazarit - amelyek magukba fogadták az újév istenségét (Toshigami-sama) és az ősök szellemeit - január 15-én égetik el. Ezzel lassan egész Japán visszatér a rendes kerékvágásba.