Kawaii – Cukiság japán módra

Eddigi benyomásaim alapján Japán az ellentétek (sőt szélsőségek) országa, de a legjobb értelemben. A kultúrában és a mindennapokban is remekül megfér egymással a klasszikus és a modern, a letisztult 'zen' meg a túldíszített, valamint a komoly és méltóságteljes meg a cuki.

Nyilvánvalóan a gyerekközönség számára minden országban jelen van a színes-szagos, csiricsáré formavilág, de sehol sem vált annyira elterjedtté az élet minden területén, mint Japánban. Itt a cuki (japánul kawaii) már önálló stílus, életérzés és persze nagyon kelendő árucikk. A kereskedők nagyon jól tudják, hogy bármiből és bárkiből varázsolhatunk egy csapásra sokkal cukibbat. Ez a trend persze Japánban is elsőként a játékokkal és miniatűrökkel terjedt el, mely során a reprodukálni kívánt eredetit sokkal kisebb, gömbölyűbb és elnagyolt formába "sűrítették". 

Ezt követően a képregényekben is bevett szokássá vált karaktereket bizonyos szituációkban, egy-két képkocka erejéig "lebutítva" ábrázolni, majd ezt kiterjesztették az egyes ételekre és használati tárgyakra is.

Idővel ez a fajta aranyosság vagy gyermeki báj annyira közkedveltté vált, hogy a kawaii mint kulturális jelenség a szórakozás, öltözködés, gasztronómia, játék, viselkedés és kommunikáció - tehát az egész japán nemzeti identitás - része lett. Ne higgyük tehát, hogy a japán cukiság fogalom kimerül a Hello Kitty vagy Pikachu indokolatlanul gyakori és életidegen helyeken való használatával.

Egyszerű járókelőként például nemcsak a tömegközlekedési eszközök rajzfilmfigurákkal vagy a vállalat kabaláival való igencsak bőséges díszítésében gyönyörködhetünk, de legtöbb esetben maguk a figyelmeztető jelzések is a cukiságot használják fel figyelemfelhívásra, ami valljuk be, nem is rossz stratégia.

Vásárlóként pedig szinte bármely termékkategóriában biztosan találkozni fogunk ezzel a jelenséggel.

Én édesszájúként természetesen a cuki desszerteknek vagyok nagy híve, ugyanakkor valahol kontra produktív is ez a dizájn, hiszen az embernek nincs szíve beleharapni ezekbe a mesterművekbe.

Ugyan cica-fánkot még nem kóstoltam, de az alábbi videóban látható instrukciók alapján a konyhatündérek számára biztosan nem bonyolult feladat otthon is elkészíteni ezeket a nasikat.

https://www.youtube.com/watch?v=XAdvmFhjd68

Azt, hogy ez a cukiság-mánia egy lélekmelengető kifejezésmód, tömény giccs vagy az infantilizmus már-már klinikai esete, mindenki döntse el ízlése szerint. Ami viszont biztos, hogy Japánban teljességgel megkerülhetetlen. 

（＾・ω・＾）