Itadakimasu III - A japán édes élet

Az utóbbi időben - biztosan a vizsgaidőszak miatti stressz és sok tanulás miatt :) - jelentősen megnőtt az édességbevitelem és vele egyenes arányban a felfedezett helyi desszertek (wagashik) száma is. A wagashi (和菓子) szó szerint japán stílusú (hagyományos) édességet jelent, gyűjtőfogalomként használják és a yagashival, azaz nyugati stílusú édességekkel állítják szembe.

Az alábbi összefoglalóban az eddigi majdnem négy hónap kedvenceit mutatom be. Ha valaki erre jár, feltétlenül kóstoljon meg párat ezek közül.

Matcha

A Japán édességek egyik legfőbb és talán legismertebb alapanyaga a zöld tea, azon belül pedig a matcha. A matcha egy finom porrá őrölt tea, ami abban tér el a többi zöld teától, hogy a betakarítás előtti 3 héten árnyékban tartják, feldolgozáskor pedig eltávolítják az ereket, szárakat a növényről. A közvetlen napfénytől való védelem hatására lelassul a növekedése, emelkedik a chlorofil szintje, ezzel egy mélyebb zöld színt kapnak a levelek, és növekszik az aminosav tartalma is. 

Habár eredetileg csak a japán teaszertartásnál használták, mostanában egyre több kreatív felhasználási módot találnak a matcha élezetére. A finomra őrölt teaport most már frappéként, 'bubble' teaként tápióka gyöngyökkel vagy capucchinóként tejjel is isszák, az egyes sütemények tésztájába pedig mint színezőanyag keverik hozzá (pl. madelaine, rolád, cheese cake, muffin vagy akár egyszerű palacsinta is kaphat egy szép zöldes árnyalatot a hozzáadott teától, míg az ízét nagyon nem változtatja meg.) Az egyik kedvencem a matcha fagyi és roll. Előbbit lehet turbózni anko-val és mochival (erről majd később) de akár aranyporral is, a kedves vendég igénye szerint.

Mochi

Mai napig ez a japán desszertek alapvető összetevője, a népi hiedelmek szerint a mochiban lakó inadama (rizs szellem) energiával tölti fel azokat, akik esznek belőle.

Csupán három hozzávaló szükséges hozzá: rövidszemű, ragadós mochigome rizs, víz, levegő. A rizst gőz fölött párolják, majd (hagyományosan kalapácsokkal) tésztává verik és golyókat formáznak belőle. Ma már készen kapható bármely boltban, otthon már csak egy kis vízbe kell helyezni a masszát és berakni a mikróba pár percre.

Az újévi mochi esetében (amit Kiotóban golyó formában, Tokióban viszont inkább hasábként esznek) ezt a meleg puha anyagot vagy nori algalapba csomagolják és sósan eszik, vagy megszórják édes, pörkölt szójababliszttel, esetleg Azuki vörösbab-pasztát (anko) kanalaznak rá. Mivel az anko természetesen édes, a japánok ezt használták elsődleges édesítőszerként a cukor 1860-as évekbeli megismerése előtt.

Személy szerint a szójababporos variáció tetszett legjobban, ami leginkább az otthoni nudlira emlékeztetett. 

A mochi egyik közismert változata a Daifuku (a szó egyébként nagy szerencsét jelent), ami ankoval és eperrel töltött mochi.

Dango

A mochihoz képest itt annyi a különbség, hogy nem közvetlenül rizsből, hanem rizslisztből készül és a golyókat nyársra szúrják. Amennyiben a nyársat szabad tűzön pirítják (vagy mostanában inkább grillezik) majd édes szójaszószba mártják, az édesség neve Mitarashi dango. Ha ankot kennek rá an dango-nak hívják, míg a háromszínű, cukorral édesített neve Sanshoku dango.

Taiyaki

Hal (konkrétan tengeri keszeg) alakú jellemzően ankoval töltött édesség. Leginkább egy töltött gofrihoz tudnám hasonlítani. A sütőforma két felét megtöltik a nyers palacsintatésztához hasonló anyaggal és sütni kezdik. Az egyik felét félidőben megtöltik ankoval (vagy más töltelékkel, például csokival, sodóval, karamellel, de akár hússal is) és a sütőforma két felét összecsukják.

Namagashi

A tea mellé felszolgált, kis, színes és gyönyörű formavilágú édességet hívják így, habár a wagashi megjelölést is alkalmazzák szűkebb értelemben erre a desszerttípusra. A leggyakoribb hozzávaló a már jól ismert Azuki babpaszta, tojás, fehérbab-paszta, gesztenyepaszta és agar zselé. A viszonylag gyurmaszerű hozzávalókból a cukrászmester különböző, általában az adott évszak által ihletett formákat gyurmáz, hasonlóan a mracipánhoz. Ennek megfelelően újév környékén az egér forma volt a menő, tavasszal pedig a namagashik is virágoznak.

Aki még nem kóstolta, először bizonyára meglepődik a sütemény kis méretén. Mindenkit megnyugtathatok, ezek annyira édesek, hogy egynél többet nem nagyon lehet megenni. Az émelyítő ízt viszont nagyon jól kiegészíti a mellé felszolgált kesernyés matcha vagy sencha tea.