A YLP program
Abban a szerencsében és megtiszteltetésben lehet részem, hogy 2019 októbere és 2020 szeptembere között a National Graduate Institute for Policy Studies nevű egyetemen folytathatom jogpolitikai tanulmányaimat. Ez a blog tulajdonképpen azért is jött létre, hogy az egy év alatt átélt minden apró-cseprő élményemet írásba foglaljam és megosszam olvasóközönségemmel (elsősorban szüleimmel és barátaimmal, akik szeretnék tudni, hogy 1) még élek 2) a tananyag mellett azért más is ragad rám, amiről érdemes beszámolni).
Szemfüleseknek rögtön feltűnhet, hogy egy kifejezetten nívós és nagyhírű egyetem miért nem hívja magát University-nek. Erre én is csak a napokban jötte rá: a university kategória Japánban Bachelor diplomát (is) ad 4 (orvosoknak 6) évnyi tanulmány után. Ezzel szemben a graduate schoolok már diplomások számára állnak nyitva Master vagy PhD tanulmányokhoz. E két intézmény típus mellett van még junior college, training college és college of technology is.
Én a Young Leaders' Program keretében fogok (az általános két év helyett) egy évig a tokiói GRIPS egyetemen tanulni, a japán Oktatási Minisztérium ösztöndíjasaként. A szerteágazó, de főleg gazdaságpolitikára és külpolitikára fókuszáló tananyag elsajátítása és 30 kredit megszerzése után kapom meg - ha minden jól megy - a mesterdiplomát. A program egyébként annyiban speciális, hogy angolul folyik (ha jól tudom ez az egyetlen állami ösztöndíj, ami nem japán nyelvű képzésre vonatkozik) és egy nagyon nemzetközi 25-30 fős évfolyamnak szól. A programban résztvevő (főleg ázsiai és kelet-európai) országokból lehet jelentkezni és országonként maximum egy főt vesznek fel.
Ha valakinek ezzel felkeltettem az érdeklődését, álljon itt egy rövid menetrend, hogyan is zajlik maga a pályázás: (az egyéb buktatókhoz és tartalmi kérdésekhez lásd a következő bejegyzést)
A jelentkezési határidő mindig a tanévet megelőző év októbere, amikor is a teljes csomagot (ez nekem 4 kg volt) postán és elektronikusan is el kell juttatni a nagykövetségre. A pályázat elbírálását követően hívják be a továbbjutókat (általában) januárban egy telefonos interjúra. Nekem ez úgy nézett ki, hogy a nagykövetségen először írnom kellett fél óra alatt egy megadott témában egy kisesszét angolul. Ezt beszkennelték és elküldték az egyetemnek, ahol elolvasták, majd pár perc múlva - már a dolgozatra is reflektálva - két professzor felhívott telefonon és egy félórás elbeszélgetés alatt győződtek meg az angol nyelvtudásról. A kérdések nagyon változatosak voltak, magyar politikától a Brexitig minden feljött, még a személyes manga izlésem is. Utóbbit valamiért nagyon fontosnak tartották tisztázni leendő tanáraim. Ilyenkor persze mit mondhat az ember a fogadó ország pop-kultúrájának és exportjának alapjáról? Naná, hogy szeretem! Sőt!
Nem tudom, hogy ezen a válaszon mennyi múlhatott, mindenesetre márciusban megkaptam a sikeres felvételemről az értesítést. Májusban kellett jelentkezni a kollégiumba (ez puszta formalitás, ugyanis nincs eltérési lehetőség, minden diák egy kijelölt kollégiumban (TIEC nemzetközi koli) kaphat szobát), valamint megküldeni az elfogadó nyilatkozatot postán és bejelentkezni az ottani elektronikus egyetemi rendszerbe (kb. mint az itthoni Neptun rendszer).
Augusztusban elintéztem a vízumot is, amit nem lehet elkapkodni, mivel a kiállítástól számított 3 hónapon belül be is kell lépni az országba. A nagykövetség nagyon segítőkészen még szervezett egy orientációs programot is, ahol az idei évben ösztöndíjjal kiutazó diákok számára beszámoltak a főbb tudnivalókról, hogy mire érdemes odafigyelni.
Az egyetem elintézte a repjegyet is 2019. szeptember 30-ára, így egy Helsinkis átszállással október 1-jén reggel 9-kor- szűk másfél év előkészület és izgalom után - végre beléphetek Japánba és elkezdődhet ez az óriási kaland.