A 47 Ronin
Talán
többen hallottak már a 47 Ronin történetéről, ha máshonnan nem, az azonos című
hollywoodi szuperprodukcióból Keanu Reeves főszereplésével biztosan. Ha
eltekintünk a filmbe fölöslegesen beleerőltetett mágikus/mitikus elemektől, a
valós eseményeket egészen jól követi a történet.
A 47 ronin története máig a legismertebb szamuráj történet Japánban és egyben a feltétlen hűség legkiemelkedőbb példája. A sztorit nemcsak mozifilmek, de több Kabuki színdarab, más regény, sőt még opera is feldolgozta.
Amiért éppen ma, december 14-én írok erről, az a Gishi-sai Fesztivál, vagyis a 47 Ronin bosszújának az évfordulója. Ilyenkor több ezren gyűlnek össze a Sengakuji (泉岳寺) zen buddhista templomban a szamurájok, valamint a megbosszult uruk sírjánál, hogy füstölőket gyújtva leróják tiszteletüket a hősök előtt.


A 47 Roninra használják még az Akoroshi megjelölést is, ami szabadon az Ako-i úr nélküli szamurájokként fordítható.
A történet - amit ako-i incidensként is emlegetnek - ott kezdődik, hogy 1701 márciusában Ako földesura (vagy daimjója), Asano Takuminokami türelmét vesztve megtámadta az őt folyamatosan provokáló Kira Hozukenosuke-t az Edo kastélyban (a sógun székhelyén). Ugyan nem ölte meg, de a szigorú szabályok szerint önmagában a kard kirántása is büntetendő volt a kastélyban, ezért a földesurat másnap szeppukure, azaz a has felvágásával (szó szerint harakiri) rituális öngyilkosságra ítélték mindenféle további nyomozás nélkül. Emellett a szeppuku helyszíne (egy másik földesúr kertje) is mélyen rangon aluli volt Asano nagyúr számára. A sógun viszont nem érte be ennyivel, az egész családot eltávolították a hatalomból, vagyonukat elkobozták és a csatlósokat (vagyis szamurájokat) szélnek eresztették. Kirát viszont - eltérően az akkori gyakorlattól, amikor is a vita résztvevőire azonos büntetést szabtak ki - semmilyen módon nem büntették meg.

A roninná vált (földönfutó, ura vesztett) szamurájok másfél évig tervezték bosszújukat, főleg, hogy elaltassák Kira retorziótól való félelmét, majd 1702. december 14-én a birtokán rajtaütöttek és megölték. A levágott fejét uruk sírjához vitték a Sengakuji templomba, majd feladták magukat a sógunnak.

Mivel az effajta bosszúhadjárat csak akkor volt engedélyezett akkoriban, ha azt előre bejelentették a hatóságoknak - ez valljuk be, jelentősen csökkentette a meglepetés erejét és a bosszú sikerességét - ezt elmulasztva a roninok nyilvánvalóan törvényt sértettek bosszújukkal. A megingathatatlan hűségük "jutalmául" azonban, ami már akkor is csodálatot váltott ki az egész országban, - illetve mivel a sógun pontosan ezt a fajta hűséget várta el, mint legfőbb kötelességet alattvalóitól - nem bűnözőkként végezték ki őket akasztással, hanem engedélyezték számukra is a szeppukut, amit végre is hajtottak 1703. február 4-én.
(Csak a pontosság kedvéért: mivel Terasaka Kichiemont a gyilkosság után hírvivőként azonnal Ako-ba küldték, ő nem tartott a többiekkel a templomba és végül a sógun megkegyelmezett neki. Rajta kívül azonban volt még egy tagja a csapatnak, akinek részvételét végül családja nem engedélyezte, ezért még a rajtaütés végrehajtása előtt szeppukut követett el. Mivel sírjuk szintén a Sengakujiben van, technikailag 48 roninról beszélhetünk.)


A templom mellett van egy kis múzeum is a roninok emléktárgyaival,
leveleivel és fából készült szobraival. Amit a legjobban megmosolyogtam, az az
alábbi levél volt.

Miután a roninok Kira levágott fejét a templomba vitték december 14-én, két nap múlva két szerzetes visszaszolgáltatta a fejet az elhunyt háza népének, melynek vezetője a fenti átvételi elismervényt állította ki.
Magától az ünnepségtől őszintén megvallva többet vártam. A temetőben délelőtt 11-kor buddhista szerzetesek végeztek szertartást, majd délután 4 körül a 47 roninnak beöltözött hagyományőrző dobszóra kivonult a templomból. (Ez a felvonulás a Gishi Gyoretsu.) Viszont még ez a minimalista megemlékezés is ezreket vonzott, a templom udvara megtelt standokkal (yatai), ahol legfőképpen japán gyorskajákat, szuveníreket és játékokat lehetett vásárolni. A temetőbe pedig több órás sort kivárva lehetett csak bejutni.


A 47 ronin tettét a kortársaik és a jelenkor is a Bushidó legkiemelkedőbb példájaként tartja számon. Egyvalaki kritizálta csak a terv végrehajtásának módját, mégpedig Yamamoto Tsunemoto, a Hagakure szerzője, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a szamurájok nem hajtották végre bosszújukat azonnal. Még akkor is, ha esetleg sikertelenül zárult volna a merénylet, az azonnali reakció lett volna az egyedüli elfogadható opció, hiszen a bushidoban nem a győzelem és eredményesség a cél, hanem a becsület megőrzése, a dicsőség megszerzése és a hűség kimutatása.
Hogy kinek van igaza, döntse el mindenki saját felfogása szerint.
Mindenesetre ne felejtsük el őket:
- Ōishi Kuranosuke Yoshio (大石 内蔵助 良雄)
- Ōishi Chikara Yoshikane (大石 主税 良金)
- Hara Sōemon Mototoki (原 惣右衛門 元辰)
- Kataoka Gengoemon Takafusa (片岡 源五右衛門 高房)
- Horibe Yahei Kanamaru (堀部 弥兵衛 金丸)
- Horibe Yasubei Taketsune (堀部 安兵衛 武庸)
- Yoshida Chūzaemon Kanesuke (吉田 忠左衛門 兼亮)
- Yoshida Sawaemon Kanesada (吉田 沢右衛門 兼貞)
- Chikamatsu Kanroku Yukishige (近松 勘六 行重)
- Mase Kyūdayū Masaaki (間瀬 久太夫 正明)
- Mase Magokurō Masatoki (間瀬 孫九郎 正辰)
- Akabane Genzō Shigekata (赤埴 源蔵 重賢)
- Ushioda Matanojō Takanori (潮田 又之丞 高教)
- Tominomori Sukeemon Masayori (富森 助右衛門 正因)
- Fuwa Kazuemon Masatane (不破 数右衛門 正種)
- Okano Kin'emon Kanehide (岡野 金右衛門 包秀)
- Onodera Jūnai Hidekazu (小野寺 十内 秀和)
- Onodera Kōemon Hidetomi (小野寺 幸右衛門 秀富)
- Kimura Okaemon Sadayuki (木村 岡右衛門 貞行)
- Okuda Magodayū Shigemori (奥田 孫太夫 重盛)
- Okuda Sadaemon Yukitaka (奥田 貞右衛門 行高)
- Hayami Tōzaemon Mitsutaka (早水 藤左衛門 満尭)
- Yada Gorōemon Suketake (矢田 五郎右衛門 助武)
- Ōishi Sezaemon Nobukiyo (大石 瀬左衛門 信清)
- Isogai Jūrōzaemon Masahisa (礒貝 十郎左衛門 正久)
- Hazama Kihei Mitsunobu (間 喜兵衛 光延)
- Hazama Jūjirō Mitsuoki (間 十次郎 光興)
- Hazama Shinrokurō Mitsukaze (間 新六郎 光風)
- Nakamura Kansuke Masatoki (中村 勘助 正辰)
- Senba Saburobei Mitsutada (千馬 三郎兵衛 光忠)
- Sugaya Hannojō Masatoshi (菅谷 半之丞 政利)
- Muramatsu Kihei Hidenao (村松 喜兵衛 秀直)
- Muramatsu Sandayū Takanao (村松 三太夫 高直)
- Kurahashi Densuke Takeyuki (倉橋 伝助 武幸)
- Okajima Yasoemon Tsuneshige (岡島 八十右衛門 常樹)
- Ōtaka Gengo Tadao (大高 源五 忠雄)
- Yatō Emoshichi Norikane (矢頭 右衛門七 教兼)
- Katsuta Shinzaemon Taketaka (勝田 新左衛門 武尭)
- Takebayashi Tadashichi Takashige (武林 唯七 隆重)
- Maebara Isuke Munefusa (前原 伊助 宗房)
- Kaiga Yazaemon Tomonobu (貝賀 弥左衛門 友信)
- Sugino Jūheiji Tsugifusa (杉野 十平次 次房)
- Kanzaki Yogorō Noriyasu (神崎 与五郎 則休)
- Mimura Jirōzaemon Kanetsune (三村 次郎左衛門 包常)
- Yakokawa Kanbei Munetoshi (横川 勘平 宗利)
- Kayano Wasuke Tsunenari (茅野 和助 常成)
- Terasaka Kichiemon Nobuyuki (寺坂 吉右衛門 信行)