A 47 Ronin

Talán többen hallottak már a 47 Ronin történetéről, ha máshonnan nem, az azonos című hollywoodi szuperprodukcióból Keanu Reeves főszereplésével biztosan. Ha eltekintünk a filmbe fölöslegesen beleerőltetett mágikus/mitikus elemektől, a valós eseményeket egészen jól követi a történet.

A 47 ronin története máig a legismertebb szamuráj történet Japánban és egyben a feltétlen hűség legkiemelkedőbb példája. A sztorit nemcsak mozifilmek, de több Kabuki színdarab, más regény, sőt még opera is feldolgozta.

Amiért éppen ma, december 14-én írok erről, az a Gishi-sai Fesztivál, vagyis a 47 Ronin bosszújának az évfordulója. Ilyenkor több ezren gyűlnek össze a Sengakuji (泉岳寺) zen buddhista templomban a szamurájok, valamint a megbosszult uruk sírjánál, hogy füstölőket gyújtva leróják tiszteletüket a hősök előtt.

A 47 Roninra használják még az Akoroshi megjelölést is, ami szabadon az Ako-i úr nélküli szamurájokként fordítható.

A történet - amit ako-i incidensként is emlegetnek - ott kezdődik, hogy 1701 márciusában Ako földesura (vagy daimjója), Asano Takuminokami türelmét vesztve megtámadta az őt folyamatosan provokáló Kira Hozukenosuke-t az Edo kastélyban (a sógun székhelyén). Ugyan nem ölte meg, de a szigorú szabályok szerint önmagában a kard kirántása is büntetendő volt a kastélyban, ezért a földesurat másnap szeppukure, azaz a has felvágásával (szó szerint harakiri) rituális öngyilkosságra ítélték mindenféle további nyomozás nélkül. Emellett a szeppuku helyszíne (egy másik földesúr kertje) is mélyen rangon aluli volt Asano nagyúr számára. A sógun viszont nem érte be ennyivel, az egész családot eltávolították a hatalomból, vagyonukat elkobozták és a csatlósokat (vagyis szamurájokat) szélnek eresztették. Kirát viszont - eltérően az akkori gyakorlattól, amikor is a vita résztvevőire azonos büntetést szabtak ki - semmilyen módon nem büntették meg.

A roninná vált (földönfutó, ura vesztett) szamurájok másfél évig tervezték bosszújukat, főleg, hogy elaltassák Kira retorziótól való félelmét, majd 1702. december 14-én a birtokán rajtaütöttek és megölték. A levágott fejét uruk sírjához vitték a Sengakuji templomba, majd feladták magukat a sógunnak.

Mivel az effajta bosszúhadjárat csak akkor volt engedélyezett akkoriban, ha azt előre bejelentették a hatóságoknak - ez valljuk be, jelentősen csökkentette a meglepetés erejét és a bosszú sikerességét - ezt elmulasztva a roninok nyilvánvalóan törvényt sértettek bosszújukkal. A megingathatatlan hűségük "jutalmául" azonban, ami már akkor is csodálatot váltott ki az egész országban, - illetve mivel a sógun pontosan ezt a fajta hűséget várta el, mint legfőbb kötelességet alattvalóitól - nem bűnözőkként végezték ki őket akasztással, hanem engedélyezték számukra is a szeppukut, amit végre is hajtottak 1703. február 4-én. 

(Csak a pontosság kedvéért: mivel Terasaka Kichiemont a gyilkosság után hírvivőként azonnal Ako-ba küldték, ő nem tartott a többiekkel a templomba és végül a sógun megkegyelmezett neki. Rajta kívül azonban volt még egy tagja a csapatnak, akinek részvételét végül családja nem engedélyezte, ezért még a rajtaütés végrehajtása előtt szeppukut követett el. Mivel sírjuk szintén a Sengakujiben van, technikailag 48 roninról beszélhetünk.) 

A templom mellett van egy kis múzeum is a roninok emléktárgyaival, leveleivel és fából készült szobraival. Amit a legjobban megmosolyogtam, az az alábbi levél volt.

Miután a roninok Kira levágott fejét a templomba vitték december 14-én, két nap múlva két szerzetes visszaszolgáltatta a fejet az elhunyt háza népének, melynek vezetője a fenti átvételi elismervényt állította ki.

Magától az ünnepségtől őszintén megvallva többet vártam. A temetőben délelőtt 11-kor buddhista szerzetesek végeztek szertartást, majd délután 4 körül a 47 roninnak beöltözött hagyományőrző dobszóra kivonult a templomból. (Ez a felvonulás a Gishi Gyoretsu.) Viszont még ez a minimalista megemlékezés is ezreket vonzott, a templom udvara megtelt standokkal (yatai), ahol legfőképpen japán gyorskajákat, szuveníreket és játékokat lehetett vásárolni. A temetőbe pedig több órás sort kivárva lehetett csak bejutni.   

A 47 ronin tettét a kortársaik és a jelenkor is a Bushidó legkiemelkedőbb példájaként tartja számon. Egyvalaki kritizálta csak a terv végrehajtásának módját, mégpedig Yamamoto Tsunemoto, a Hagakure szerzője, aki szerint elfogadhatatlan, hogy a szamurájok nem hajtották végre bosszújukat azonnal. Még akkor is, ha esetleg sikertelenül zárult volna a merénylet, az azonnali reakció lett volna az egyedüli elfogadható opció, hiszen a bushidoban nem a győzelem és eredményesség a cél, hanem a becsület megőrzése, a dicsőség megszerzése és a hűség kimutatása.

Hogy kinek van igaza, döntse el mindenki saját felfogása szerint. 

Mindenesetre ne felejtsük el őket:

1. Ōishi Kuranosuke Yoshio (大石 内蔵助 良雄)
2. Ōishi Chikara Yoshikane (大石 主税 良金)
3. Hara Sōemon Mototoki (原 惣右衛門 元辰)
4. Kataoka Gengoemon Takafusa (片岡 源五右衛門 高房)
5. Horibe Yahei Kanamaru (堀部 弥兵衛 金丸)
6. Horibe Yasubei Taketsune (堀部 安兵衛 武庸)
7. Yoshida Chūzaemon Kanesuke (吉田 忠左衛門 兼亮)
8. Yoshida Sawaemon Kanesada (吉田 沢右衛門 兼貞)
9. Chikamatsu Kanroku Yukishige (近松 勘六 行重)
10. Mase Kyūdayū Masaaki (間瀬 久太夫 正明)
11. Mase Magokurō Masatoki (間瀬 孫九郎 正辰)
12. Akabane Genzō Shigekata (赤埴 源蔵 重賢)
13. Ushioda Matanojō Takanori (潮田 又之丞 高教)
14. Tominomori Sukeemon Masayori (富森 助右衛門 正因)
15. Fuwa Kazuemon Masatane (不破 数右衛門 正種)
16. Okano Kin'emon Kanehide (岡野 金右衛門 包秀)
17. Onodera Jūnai Hidekazu (小野寺 十内 秀和)
18. Onodera Kōemon Hidetomi (小野寺 幸右衛門 秀富)
19. Kimura Okaemon Sadayuki (木村 岡右衛門 貞行)
20. Okuda Magodayū Shigemori (奥田 孫太夫 重盛)
21. Okuda Sadaemon Yukitaka (奥田 貞右衛門 行高)
22. Hayami Tōzaemon Mitsutaka (早水 藤左衛門 満尭)
23. Yada Gorōemon Suketake (矢田 五郎右衛門 助武)
24. Ōishi Sezaemon Nobukiyo (大石 瀬左衛門 信清)
25. Isogai Jūrōzaemon Masahisa (礒貝 十郎左衛門 正久)
26. Hazama Kihei Mitsunobu (間 喜兵衛 光延)
27. Hazama Jūjirō Mitsuoki (間 十次郎 光興)
28. Hazama Shinrokurō Mitsukaze (間 新六郎 光風)
29. Nakamura Kansuke Masatoki (中村 勘助 正辰)
30. Senba Saburobei Mitsutada (千馬 三郎兵衛 光忠)
31. Sugaya Hannojō Masatoshi (菅谷 半之丞 政利)
32. Muramatsu Kihei Hidenao (村松 喜兵衛 秀直)
33. Muramatsu Sandayū Takanao (村松 三太夫 高直)
34. Kurahashi Densuke Takeyuki (倉橋 伝助 武幸)
35. Okajima Yasoemon Tsuneshige (岡島 八十右衛門 常樹)
36. Ōtaka Gengo Tadao (大高 源五 忠雄)
37. Yatō Emoshichi Norikane (矢頭 右衛門七 教兼)
38. Katsuta Shinzaemon Taketaka (勝田 新左衛門 武尭)
39. Takebayashi Tadashichi Takashige (武林 唯七 隆重)
40. Maebara Isuke Munefusa (前原 伊助 宗房)
41. Kaiga Yazaemon Tomonobu (貝賀 弥左衛門 友信)
42. Sugino Jūheiji Tsugifusa (杉野 十平次 次房)
43. Kanzaki Yogorō Noriyasu (神崎 与五郎 則休)
44. Mimura Jirōzaemon Kanetsune (三村 次郎左衛門 包常)
45. Yakokawa Kanbei Munetoshi (横川 勘平 宗利)
46. Kayano Wasuke Tsunenari (茅野 和助 常成)
47. Terasaka Kichiemon Nobuyuki (寺坂 吉右衛門 信行)